Maslow és a webkettő III.

Net(függő)generáció?

2. rész

Kezdjük egy egyetemista véleményével, aki leírta saját tapasztalatait a problémás internethasználatról:

• „Nekem is az első dolgom, hogy ha hazaesek, megnézem az e-mailjeim és a facebookom, hogy jött-e valami üzenet, és gyakran ha nem figyelek oda már csak rutinból is felmegyek az sg.hu -ra vagy az indexre még akkor is, ha 3 perccel azelőtt néztem meg, hogy még mindig nincs semmi új. Ha valami leköt, kipihent vagyok, eszembe se jut a gép, viszont ha nagyon unatkozom vagy fáradt vagyok, akkor szívesen butítom vele maga. Inkább, mint hogy esetleg tanuljak vagy más fontos munkát végezzek. Szóval szerintem nagyon hasznos információgyűjtésre a net, de ugyanannyira dezorientálttá is tesz, elvonja a figyelmet, szabályosan erőfeszítéseket igényel, hogy ne üljek oda elé játszani vagy netezni.„ (R)

A diagramoknál a következő jelöléseket használom:
Á-általános iskolás, H-humán szakos egyetemista, R- reál szakos egyetemista.
1-nagyon ritkán (soha), 2-ritkán, 3-néha, 4-gyakran, 5-nagyon gyakran.

A diagramokat a szerint csoportosítottam, hogy a két korcsoportot összehasonlítva az oszlopokra illeszthető burkológörbe hasonló-e. Amennyiben egyezik, akkor a vizsgálatban szereplő netgeneráció egésze hasonló véleményen van, hasonlóak a tapasztalataik. Ellenkező esetben az láthatjuk majd, hogy az egyetemi hallgatók két csoportjának viselkedése jobban hasonlít, és az általános iskolások ettől eltérően viselkednek.

Hasonlóságok:

Megvonási tünetek jelentkezése nem jellemző egyik korosztályra sem (1. ábra). Legmagasabb a „nagyon ritkán (soha)” és legalacsonyabb a „nagyon gyakran” válaszok aránya. Az általános iskolások a képzeletbeli burkológörbe lefutása lassabb. Ezzel kicsit kilógnak a sorból, ezért így is arra a következtetésre juthatunk, hogy az általános iskolások veszélyeztetettebbek a problémás internethasználat tekintetében, de ez csak a korosztály kisebb hányadát érinti. Másrészt az egyetemi hallgatók körében nyilván sokkal kevésbé fordulhat elő, hogy mondjuk, szüleik eltiltják őket az internethasználattól. Ebben a korosztályban több fiatalnál van állandóan ott az okostelefon, ezért szinte bármikor használhatja az internetet. Ez részben el is fedheti a vizsgált viselkedést.

• „A kérdések egy részének nem volt értelme számomra, hiszen ott lapul a zsebemben egy okostelefon mobilinternet eléréssel, így csak rajtam múlik, mikor akarom használni az internetet.” (R)

Nyugtalanságot generálhat az internet hiánya, azért is mert az internethasználat már úgy beépült a mindennapi életünkbe, munkánkban, tanulásunkba, hogy annak rendelkezésre állását természetesnek vesszük. Ezt a jelenséget már említettem az első részben. Nyugtalan leszel-e, ha este áramkimaradás van, a fénymásolóból elfogy a papír, munka közben megszakad az internetkapcsolat? Igen, sok mindentől függünk, de ez nem az orvosi értelemben vett függőség. A köznapi szóhasználatban ez a kétféle függőség keveredhet.

 Mindegyik korosztálynál a „gyakran” válaszok száma a legmagasabb (2. ábra). Ez az egyetlen tényező, ahol ezt tapasztalhatjuk. Az általános iskolások „nagyon ritkán” válaszainak aránya kilóg a sorból. Ennek magyarázata, hogy egyharmaduknak nincs otthon internetelérése, ezért az iskolán kívül közösségi helyeken (e-pont), könyvtárban, barátoknál tudnak internetezni. Az iskolában egyáltalán nem és az e-pontban ritkán fordulhat elő, hogy tovább internetezzenek a tervezettnél, mert az iskolában a tanóra, szakkör vége, az e-pontban a befizetett óradíj behatárolja tevékenységüket.

A gyakoriságra utaló válaszok magas aránya nem generációtól függő. Saját tapasztalatom, megfigyeléseim alapján állíthatom, hogy ez a jelenség az idősebb generációk tagjainál is megfigyelhető. Kevesen mondhatják el magukról, hogy még nem észlelték azt a jelenséget, amikor az internet észrevétlenül magával ragad, beszippant.

Még erre a linkre rákattintok. Hopp, ezt a friss hírt még megnézem. Érdekes ez az új ajánló a fészbuk csoportban. :-)

• „Én passzív függő vagyok: nem érzek késztetést, de ha leülök a gép elé, több időt töltök vele, mint amennyi tényleg szükséges a napi szintű tájékozottság megszerzéséhez. Ez nyilván rossz...” (R)

Először is hasonlókat írhatnék erről a diagramról (3. ábra), minta az 1. ábra elemzésének utolsó bekezdése.

A tendencia a netgeneráció egészében hasonló, a 3. és 4. kategóriában láthatók a legmagasabb értékek. Azonban, ha összegezzük a 4. és 5. kategóriát azt kapjuk, hogy Á- 54 %, H- 40 %, R- 41 %. Az egyetemi hallgatók két csoportja esetében azonos értékeket kapunk, míg az általános iskolásoké magasabb.

Hozzátéve az internethasználat elsődleges céljait (50 % feletti értékek):
Á- „Kapcsolattartás, kommunikáció” 72 %; „Szórakozás, játék” 57 %;
H- „Kapcsolattartás, kommunikáció” 94 %; „Információgyűjtés tanulmányaimhoz” 75 %;
R- „Információgyűjtés tanulmányaimhoz” 92 %; „Kapcsolattartás, kommunikáció” 87 %.

Mindhárom csoportban hangsúlyos a kapcsolattartás. Az egyetemistáknál ezt követi, illetve megelőzi a tanulmányi felhasználás, míg az általános iskolások körében a szórakozás, játék a jellemző. Nem mindegy, hogy a felhasználók, mint munkaeszközre, vagy mint szórakozási lehetőségre tekintenek az internetre. A vizsgált tényező tekintetében, bár hasonló tendenciákat láthatunk, mégis a felhasználás célját tekintve az egyetemi hallgatók inkább gondolnak az Internetre a produktív használat miatt, mint az általános iskolások.

Ez a diagram (4. ábra) számomra meglepő eredményt mutat, az egyetemisták tekintetében. Azt vártam volna, hogy ennél a két csoportnál egy viszonylag magasabb értékről indulva az értékek fokozatosan és nagymértékben csökkenek. Körülbelül úgy, mintha R-nél felcseréljük a 3. és 4. kategóriát. Az általános iskolásoknál érthető, hogy néha vagy gyakrabban kicsit lódítanak szüleiknek az internetezéssel töltött időről, hogy elkerüljék a rosszallást: „Már megint nem csináltál semmit csak interneteztél.” Mi motiválhatja a felnőttnek tekinthető (?) egyetemi hallgatókat, hogy néha ne vallják be, hogy mennyit interneteznek. Talán nem szeretnék, hogy ez interneten töltött idő miatt bárki rájuk mondja, hogy internetfüggők? Lehet, hogy ez a jelenség felnőttek esetében is megfigyelhető?

Eltérések:
A következő grafikonok közös jellemzője, hogy az általános iskolásoknál a „néha” válasz gyakorisága a legmagasabb, míg az egyetemi hallgatóknál a „nagyon ritkán” választól többé-kevésbé fokozatosan csökken a válaszok gyakorisága. Kérdéses, hogy az áltisk. korosztálynál a további internethasználat, idősebbé válásuk folyamán merre fog elbillenni a mérleg, növekszik vagy csökken-e a problémás internethasználat aránya.

Ez a diagram (5. ábra) is összefügg az internethasználat céljával. Azok, aki eleve tanulmányaik támogatása érdekében használják az internetet, és töltenek sok időt internetezéssel, ezzel nem negatív, hanem inkább pozitív hatással vannak tanulmányaikra.

• „Az internetet főként információ szerzésére vagy átadására használja a korosztályom. Az információ lehet személyes, tanulmánnyal kapcsolatos, vagy amit elbír a fantáziánk. Nem tudom eldönteni, hogy rossz vagy jó-e az internet, annyi a lehetőség. Olyan, mint egy labirintus: lehet tudni, hogy megtaláljuk a helyes utat.” (H)

A humán szakos egyetemistáknál tapasztalható magasabb 3. és 4. érték összefüggésben lehet azzal, hogy náluk a legmagasabb a „Kapcsolattartás, kommunikáció” (94 %) céljából folytatott internetezés aránya. Ez előfordulhat, hogy eltéríti a hallgatókat eredeti, tanulmányi céljuktól.
Az általános iskolásoknál a tanulmányi felhasználás, mint elsődleges cél csak a korosztály 40 százalékára jellemző. Nem csoda, ha úgy tapasztalják, hogy az internethasználat negatív hatással van tanulmányaikra. Esetleg sok esetben éppen a tanulás helyett játszanak vagy kommunikálnak társaikkal az interneten.

Az interneten egy olyan virtuális világba juthatunk, ahol hétköznapi gondjainkról megfeledkezhetünk. Viszont, ha eleve ez a célom, akkor valódi világból való meneküléssel elodázható a problémák megoldása. Erre alkalmas lehet a nonstop tévézés, filmnézés, illetve különböző szerek is. A probléma ilyenkor sem az internettel van, hanem annak használatával. Nagyobb baj akkor jelentkezik, ha ez a virtuális világ átveszi a valódi helyét. Tönkremennek kapcsolataink, nem végezzük rendesen munkánkat, elhanyagoljuk a tanulást.

• „A korosztályom túl sokat tölt az interneten, ezzel sajnos elérik azt, hogy tönkremennek a kapcsolataik és nem reálisan látják az emberi kapcsolatokat. De azt hiszem, mint minden ez is majd megoldódik.” (H)
• „Az internet és a számítógépes játékok, mint kizárólagos szórakozási-kikapcsolódási forma- örömforrás. Egymástól való elhidegülés a számítógép javára.”  (H)
• „A korosztályom szerintem nem is tudja elképzelni az életét internet nélkül. Szomorú, hogy csak ott tartjuk a kapcsolatot. Ám ezek mellett hasznos is nagyon, mert sok információt megtudhatunk belőle, sokat segít tanulmányainkban.”  (H)
• "Szerintem az Internet nem a probléma forrása, hanem csak egy a sok dolog közül, amibe az ember menekülhet a valóság elől. Ha a valóságtól való menekülés bizonyos alternatíváit tekintjük, akkor ilyen szempontból az Internet nem is olyan rossz. Amit én problémának érzek az az, hogy elidegenedünk egymástól. Az Internet a "társas" magányt egy teljesen új módját lehetővé teszi, és a társas magány nem jó... :/" (R)

Kamaszkorban a fiatalok gyakran úgy érezhetik, hogy közvetlen környezetük nem érti meg őket. A kortárs kapcsolatok is gyorsan változhatnak. Még az azonos kortárs csoportba tartozók között is gyakori az, hogy többször ismétlődik az összeveszés, „örök harag”, majd kibékülés. A virtuális valóságban sokszor egyszerűbb megértő barátokat, új kapcsolatokat találni és azokkal vigasztalódni. Magáról itt mindenki annyit tesz közzé, amennyit akar. Nem valószínű, hogy egy ilyen ismeretségben a rossz tulajdonságok előtérbe kerülnek. A tapasztalatlan felhasználó számára azonban ez a világ veszélyeket is rejthet magában.

Az egyetemi hallgatók közül a humán szakosokra szemmel láthatóan nagyobb mértékben jellemző a vizsgált tulajdonság. (6. ábra)

 

A két diagram (7. ábra, 8. ábra) alapján megállapítható, hogy bár az egyetemisták közül is sokan éreznek késztetést arra, hogy többet használják az Internetet, viszonylag könnyen képesek elszakadni a használatától. Az általános iskolások nagyobb mértékben szeretnék többet használni az Internetet, ugyanakkor jóval kevésbé sikeresek abban az elhatározásukban, hogy csökkentsék az internetezésük időtartamát. Mindkét korosztályt vonzza az Internet, de az egyetemi hallgatók könnyebben kontrollálják ezt a vonzást.

Összegzés:

Az „Internetfüggőség” címmel közreadott online kérdőívet három -a netgeneráció első hullámába tartozó- csoport töltötte ki. A két egyetemista csoport tanulmányainak irányultsága eltérő. Az egyik humán-, míg a másik reáljellegű képzésen vesz részt. A harmadik csoportba egy hátrányos helyzetű kistérség 6-8. évfolyamos tanulói tartoznak. Jellemzően öt évvel ezelőtt kezdtek Internetet használni, kétharmaduknak van otthoni internetelérése is.
A vizsgálat alapján az általános iskolás korosztály veszélyeztetettebb a problémás internethasználat tekintetében. Az egyetemisták kevésbé internetfüggők, de a humán szakosokat nagyobb mértékben érinti ez a probléma. A vizsgált 8 tényező tekintetében az egyetemi hallgatók jobban különböznek az általános iskolásoktól, mint egymástól.
 „H” és „R” számára az internethasználat legfontosabb célja a kommunikáció és a tanulmányok támogatása, míg „Á” esetében a tanulmányok háttérbe szorulnak a játékkal, szórakozással szemben.
A két korosztály között jelentős eltérés mutatkozik a kommunikációs csatornák tekintetében, ugyanis amíg „H” és „R” esetében hangsúlyos az elektronikus levelezés, addig „Á”-nál ez került az utolsó előtti helyre.
Magam is azt tapasztalom, hogy a közösségi oldalakat használó általános iskolások egy része bajban van, ha emailt kell küldeni. Sokan be sem tudnak lépni a postafiókjukban, mert már elfelejtették a jelszavukat. A postafiókot csak azért hozták létre, hogy regisztrálni tudjanak a Facebookra.
Azzal, hogy kommunikációjuk szinte teljes egészében átkerül a Facebookra, már nem is internetfüggőségről, hanem facebookfüggőségről beszélhetünk. Erre utalnak az általános iskolások generációjuk jellemzésére írt pár szavas megjegyzései is. A digitális nemzedék fiatalabb tagjait facebook-generációnak is nevezhetjük.
Ollé János írja blogjában: „A facebook, vagy bármely más online közösségi portál nem feltétlenül az időrabló, énközpontú magamutogatás eszköze. Ezek egyre több dologra használhatók, de az is igaz, hogy a felhasználás sokszínűségében és főleg a digitális írástudás hiányában vannak, akik így használják. … Kiváló oktatási keretrendszer, ahol a tanulók, hallgatók sokkal szabadabban, többet és hatékonyabban kommunikálnak, mert nincs iskolai hangulata.”
A facebook-generáció nevelésének arra kell irányulni, hogy a közösségi oldalak értelmes arcát is felfedezzék. A tiltás hatástalan. Ezt a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak is fel kell ismerni, és ráirányítani a tanulók figyelmét a közösségi oldalak értelmetlen posztolgatáson túlmutató használatára.
A bevezetőben azt írtam, hogy az internetfüggőség orvosilag még vitatott, de ez változhat. „Az Egyesült Államokban az internetfüggőséget 2013-tól hivatalosan is pszichiátriai betegséggé nyilváníthatják.”
Mi a helyzet Maslow piramisával? Az mindenképpen túlzás, hogy a világháló nélkül nem lehet élni, vagyis fontosabb, mint az alapvető létfeltételek. Lehet élni elektromosság és fénymásoló nélkül is, csak nem azt szoktuk meg. Maslow piramisában feltüntetett szükségeltek kielégítésében viszont fontos szerepet játszhat az internet, a közösségi oldalak. Erről itt olvashattok bővebben.

Végezetül két egyetemi hallgató véleménye, kommentár nélkül:

• „Én falun nőttem fel, sokat dolgozom kint nyáron, meg azért év közben is. Persze, ha a tanév alatt is meg tudom oldani magamnak, hogy hazajussak néha. :D
  Nyáron otthon be sem fizetem a netet. Minek?! Reggel 5kor kelés és este 10ig nincs megállás. Csak a 7végéim szabadok, bár az se mindig, főleg mikor aratás szezon van. Sokat traktorozom meg kombájnozok, mivel földműves családból származom. Ez van, és nem szégyellem, mivel nélkülem nem lenne mit ennie a városi embernek. A falusi barátaim közül soknak nincs is internete, mert nem érdekli és nincs is rá ideje. Tehát a facebookról nem is nagyon hallottak, én is csak az egyetemen hallottam róla és így lettem én is a közösség tagja. Már az egyetem is a facebookhoz kötődik és sok információt a csoportomból tudok meg, mint pl. hogy elmarad egy órám vagy, hogy mi lesz a jövő heti óra témája. Én nem szeretnék függő lenni, de az egyetemek is erőltetik az internetes formát és így ez valamiféle függőséget okoz. Pl. én mindig azon idegeskedem, hogy időben fel tudjak venni valamilyen jó és érdekes kurzust... Szerintem nagyon gáz a rendszer. Internet nélkül is lehet élni. Ennyi. :)” (H)

• "A korosztályom nevében nem tudok nyilatkozni, de észrevételem szerint, aki már tudja használni az internetet, az valami közösségi oldalon biztos, hogy fenn van. Nekem az egyetem miatt (neptun kezelése, tárgyakról jövő e-mailek) elképzelhetetlen lenne internet nélkül, de ha nélküle maradnék nem is maga az internet hiányozna, hanem hogy nem tudnék a barátokkal/ismerősökkel beszélni. Persze, ott a telefon, de miért fizetnék percdíjat (egyre többet), ha az interneten keresztül (az internet havi díján felül) semmit nem kell fizetnem, hogy akár egész nap velük beszélhessek?
  Az internetben a ""bizsergés"" amit mindenki érez, hogy mennyi lehetőség van. Már annyira természetessé vált, hogy használjuk, hogy az ember nem arra gondol, hogy felmegy az internetre, hanem "megnézem az időjárást", "megnézem a leveleimet", "nézzük holnap melyik teremben leszünk" stb. Ha átmenetileg nincsen, akkor ezek a gondolatok után jövünk rá, hogy "basszus, ahhoz internet kell, és épp nincs".
  Továbbá az én véleményem, hogy nem az internet szigetel el minket attól, hogy (több) személyes kapcsolatunk legyen, hanem az egyéb lehetőségek hiánya. Nekem a környéken nem volt egyetlen fiatal sem, akivel tudtam volna játszani, az iskolában pedig nem volt semmi délutáni program. Pedig még apukám mesélte, hogy régen a műszaki szakközépiskola és a művészeti gimnázium (pont mint a műszaki egyetem és az orvosi egyetem) együtt szokott rendezni bálokat hogy mindenki jól érezze magát, és a fiú-lány arány is egészségesebb legyen. Ilyen programok hiányában az ember véletlenszerűen emberekkel beszélget az interneten, és távolsági barátságok keletkeznek, mert pont akkora távolságok is vannak, mint amilyen sokan használják. Én alapvetően megbecsülöm ezeket a barátságokat, nemcsak azért mert könnyebb őszintének lenni valakivel, aki nincs benne a mindennapokban személyesen, és így akár őszinte tanácsot is lehet adni / kapni, de megkönnyíti annak az elviselését, hogy a közelben senkit nem ismer az ember. Szóval én a fiatalkori programokat támogatnám, mert ahogy telik az idő egyre elszigeteltebbek leszünk." (R)

Irodalom:

1. Oktatás-Informatika folyóirat 2010/1-2. szám 

http://issuu.com/elteppkoktinf/docs/okt_inf_folyoirat_2010_1_2szam/3

2. Prensky, Mark (2001): Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók 

http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

3. Tapscott, D: Digitális gyermekkor Budapest, Kossuth Kiadó 2001. (Az eredeti mű 1998-ban jelent meg. Címe: Growing up Digital)